Az anarchia, a hétköznapi definíciójával ellentétben, nem rendetlenséget vagy káoszt jelent. Az anarchisták is úgy gondolják, hogy a társadalom működéséhez szükség van szabályokra, de elutasítják, hogy ezeket a szabályokat autoriter szervezetek felülről, a tömegekre kívülről kényszerítve hozhatják meg (kapitalisták, miniszterelnökök, állami szervek, stb.). Egyszerre utasítják el a kapitalista kizsákmányolást és az államszocialista elnyomást. Az anarchia tehát nem káosz, hanem olyan társadalmi állapot, amelyben a társadalmi szabályokat nem egy kivételezett kisebbség hozza, hanem a társadalmat alkotó személyek maguk.
Az anarchizmus – ellentétben az anarchiával – az a politikai mozgalom, mely az anarchiát megvalósítani igyekszik. Az anarchia, ha megvalósul, azonos lenne a kommunista társadalom eredeti, marxi definíciójával (államtalan, pénztelen, osztálytalan társadalom, melyben a termelő eszközöket a társadalom tagjai közösen birtokolják). Nem összekeverendő a ’kommunizmus’ azzal az államszocialista rezsimmel, ami a 20. század jelentős részében fogva tartotta közép-kelet- és kelet-európát. Utóbbinak állami képviselői sem hivatkoztak az általuk vezetett államokra kommunistaként. Úgy gondolták, hogy a szocializmus felé tartanak, ami előbb-utóbb kommunizmusba fog váltani.
Tudjuk, hogy tévedtek. Az ő utuk, az államszocialista út, nem a kommunizmusba vezetett, hanem csak egy még rosszabb kapitalizmusba, ahol a munkásokat és szegényeket kizsákmányoló számos különböző vállalatot sikerült leváltaniuk egyetlen, abszolút hatalommal rendelkező vállalatra, az államra.
Sokszor azt lehet hallani a médiában, hogy a kapitalista elnyomásnak ellenálló csoportok “bontják a rendet”, “megzavarják a társadalom rendjét”, hogy “erőszakosak”. Az ellenben nem számít az állam szemében rendbontónak, vagy erőszaknak, mikor állami szervek kilakoltatnak embereket az otthonaikból, mikor nagyvállalatok beszennyezik az ivóvizeinket, vagy mikor a hajléktalanok sátrait lerombolják.
Mind a most uralmon lévő liberális kapitalizmus, mind az előző rendszer állami apparátusa olyan társadalomnak mondja/mondta magát, melynél nem lehet jobb. Az anarchisták nem ezt állítják. Mindig gyanús, aki azt hiszi, hogy rendelkezik minden válasszal. Szerintünk az anarchia jobb lenne a mostani állapotnál, de neki is meglennének a saját problémái. Mi azt állítjuk, hogy egy anarchikus társadalom hatékonyabban meg tudná oldani a maga problémáit, és jóval kevesebb áldozattal, mint a mostani társadalom.